Mintaanya

Mintaanya, "a példakép"!


Bemutatom neked, milyen is egy mintaanya!
Sajnos, előre kijelenthetem, én csak negatív történettel szolgálhatok.
A tények felvázolása után, bemutatom néhány levélváltásunkat is.

Szerencsére túl vagyunk néhány eszmecserén,
így lesz min csemegézni, de vigyázz, ez a mintaanya
csak erős idegzetűeknek való!
Szorgalmasan gyűjtöttem a leveleket, hogy meg tudjam osztani veled
egy "mintaanya" elképzeléseit az életről, a felelőséről, és amúgy mindenről.

A mintaany és mi
 Nos, 2005-ben történt egy nagy változás az életünkben.
A Fiam elkezdte az iskolát! Nagyon boldog és büszke voltam,
tele lelkesedéssel!

Gyönyörű, boldog, kreatív idők következtek! - volna!
Néhány hónappal előtte kiderült,
hogy én nem vagyok megfelelő társ a mintaanya számára.

Sajnos ezt velem nem közölte, soha nem is utalt rá, így külső forrásból,
rengeteg nyomozás árán jutottam csak el az információig.

Mert az ember megérzi, ha nincs szükség rá!
Nagy dilemma előtt álltam!
Mit lehet ilyenkor tenni?
Mi lenne a legjobb megoldás, hiszen van egy ártatlan,
szeretetre éhes, egyetlen kicsi Fiam!?

Mintaanyánkat meghívtam egy kávéra, "beszéljük meg" címszóval.
A mintaanya elmondta nekem, hogy mi is történt tulajdonképpen.
Többször ki kellett egészítenem a beszámolóját
annak a bizonyos információnak a birtokában.

Utolsó nekifutásként még azért megpróbálkozott mintaanya
engem bemocskolni, mondván, hogy én jártam a szeretőmhöz,
ezért kellett neki új kapcsolat.
Nos. Elvetemült horgász lévén, valóban töltöttem néhány éjszakát
a vízparton, ahonnan szinte minden esetben fickándozó
friss süllőkkel tértem haza, igen halszagúan, mocskosan és álmosan.
Aki jártas a horgászatban tudja, hogy siethettem haza,
mert a süllő igen rövid ideig képes életben maradni víz nélkül!
Na itt lettem én meggyanúsítva,
hogy én ezeket az éjszakákat elõzõ élettársamnál
töltöttem, akit mellesleg be is mutattam őnagyságának,
egy véletlen találkozásunk alkalmával. - nem volt rá méltó!!!
Ez igazán szánalmas, ocsmány és undorító próbálkozás volt!!!
 - nem is reagáltam rá.
Ez az aljasság már felülmúlta az én elképzeléseimet.

Az én kérésem mintaanyához csak ennyi volt:
"azt csinálsz, oda mész, akár éjjel, akár nappal, ahová csak szeretnél, de a Fiamat neveljük fel úgy, hogy ebből Õ ne vegyen észre semmit".
Akkor hibásan, de nagy esélyt láttam a kivitelezhetõségre.
Mekkora "..." voltam!!!
(ez még többször eszembe fog jutni, csak a " ..." utal rá ezentúl)
Nos a megbeszélés vége az lett, hogy akár újra is kezdhetnénk.
Undorodtam az ötlettől, de a "Fiamért mindent" alapon,
én is színjátékba kezdtem. Mekkora "..." voltam!!!
Eljutottunk az iskolakezdésig.
A mintaanya elment az iskolába, lebeszélt mindent,
befizette a tankönyveket, bevásárolta az iskolakezdéshez
szükséges felszereléseket. "..."!!!

Eljött a NAGY NAP! Évnyitó.
Holnap a Fiam 1. osztályos lesz, elindul a NAGY ÉLET felé!

Este korán lefektettük a gyermeket, legyen kipihent
az Élete legfontosabb napján!
Mi még egyeztettünk, mi is a teendőnk az elkövetkező nap folyamán.
Közeledve a következő naphoz, én elálmosodtam, teljes nyugalomban,
várva a NAGY NAP-ot elmentem aludni. "..."!!!
Hajnal 4 órakor felébredtem, valami rossz,
megmagyarázhatatlan érzés fogott el.
Kimentem a konyhába, ittam egy üdítőt, rágyújtottam,
és csak éreztem valami rosszat!
Leültem az asztalhoz és akkor már rádöbbentem mit is éreztem meg.
Egy levél volt az asztalon, mint kiderült búcsúlevél.
El is olvastam nyomban,
Se befejezés, se aláírás, se elköszönés, semmi!
Egy félbemaradt levél.
Valószínű, megjött a taxi.
Ekkor jutott eszembe, te" ..."!!! - egy társasház korlátaihoz
szükséges anyagpénzt hagytam a kenyértartón"
- igen, jól gondolod! - sehol semmi!

Reggel 7-re volt a vasanyag lerendelve, 8-kor kezdődött az iskola,
én meg ott álltam a konyhában egy büdös fillér nélkül egyedül.
A mintaanya lepattant mint Mariska a sezlonról!
30 perc halk őrjöngés után felfogtam, tennem kell valamit.
Azonnal küldtem az SOS jeleket mindenkinek, aki számításba jöhet.
Az anyósom!!! - megígérte, hogy délre nálunk van, vállalja,
hogy néhány napot vigyáz a Fiamra, amíg én a munkáimat
le tudom rendezni, persze ebben az időpontban az anyósomon
kívül senkit nem értem el telefonon, ekkor még a telefonok is aludtak.
Reggel 7 órakor felkeltettem a Fiamat, felöltöztettem, megreggeliztettem.
Õ megkérdezte: "Anya hol van?" - a szívem összeszorult, hazudtam neki.
Azt mondtam, elment dolgozni. Baromi furcsán nézett rám,
hisz ilyen még nem volt.
Azzal tudtam meggyőzni, hogy a céges szórólapjaimat vitte kiszórni.

Közben a srácok megjöttek, hogy megyünk dolgozni.
Roppant bambán néztek, hogy most mi is történik,
miért nem megyünk dolgozni, miért én viszem a gyereket suliba,
hol a mintaanya, mi ez a káosz.
A Fiammal sikeresen megérkeztünk a suliba, elbúcsúztunk,
elindult Élete legfontosabb napja!

A srácoknak elmeséltem ezután mi is történt tulajdonképpen.
Az arcukat látnod kellett volna!
Felolvastam, majd körbeadtam a búcsúlevelet.


Szerencsére mindent értettek, mellettem álltak,
mindenki segített amiben csak tudott!
Ezúton is nagyon szépen köszönöm a segítségüket!
Közben anyósom is megérkezett.
Tulajdonképpen minden elrendeződött, már látszott valami kiút a káoszból.
Sőt! - képzeld el, szerencsére mintaanyánk mint mindig, most is hanyagul
kezelte a pénzt!

Ahogy a pénzköteget elemelte, beejtett 26.000 Ft-ot a kenyértartó mögé,
amit nagy szerencsénkre meg is találtam.

Délben anyósommal elmentünk a Fiamért a suliba,
nekem vissza kellett menni az iskolába az első szülői értekezletre.
Nos az első, amit megemlítettek az az volt, hogy mennyibe kerül a tankönyv.
Emlékszel? - a mintaanya azt megvette az évnyitó előtt!
Na akkor egy olyan düh és gyűlölet fogott el, amit leírni lehetetlen.

De nem is az a lényeg én mit érzek, csak az járt e fejemben,
hogyan fogom a történteket elmondani a Fiamnak!!!

Borzasztó volt! Egymást átölelve mindketten sírtunk.
Õ az anyjáért, én azért mert a szívem majd megszakadt,
ahogy a Fiamat láttam sírni az anyjáért.

Zokogva ezt mondogatta: "azt mondta én vagyok az élete értelme,
akkor miért hagyott itt?"

Senkinek nem kívánom! . SŐT! - a legnagyobb ellenségemnek sem,
hogy ezt meg keljen élnie!

Ott tartottunk, hogy a mintaanya lepattant mint a leejtett
fedõrõl a zománc.Szépen, lassan rendbeszedtem az életünket,
szépen ment az iskola, jöttek a munkák, kezdtünk megnyugodni.
- korai volt!

A mintaanya másfél hónap múlva megjelent.
Képzeld, elmesélte õ mennyire kikészült, ideggondozóban kezelték
(azt nem csodálom, de mi lehet az orvossal?!),
és õ látni szeretné a Fiunkat!

Ok! - mondtam én, ez természetes, a Gyermek lássa a mintaanyát,
ha már megvan! Meg is beszéltünk egy találkozót az iskola környékén.
A Fiam kijött a suliból, a bébiszitter ment érte a megszokott időpontban,
és elhozta a találkozó helyszínére, ami történetesen egy étterem volt
(nem szerettem volna a lakásban látni mintaanyánkat).

Le is ültünk úgy négyesben ahogy voltunk.
Gondoltam én naiv kiscserkész, talán kíváncsi rá mintaanyánk,
ki is foglalkozik a Fiával, amíg én nem keveredek haza.

Nos a véleményét kifejtette alaposan, ami így szólt:
Ki ez a k.....? Mit keres itt? stb.
Szégyen ide, szégyen oda, azóta abba az étterembe
nem tehetem be a lábamat, kitiltottak.

Sajnos a vége csak a hazamenetel lett.
Késő estére azért szerencsére elvontatta magát őnagysága.

2-3 hét múlva megint keresett, hogy el szeretne búcsúzni
a Fiútól, mert Angliába megy dolgozni a barátnőivel.
Ok! - ez természetes!

Megjött Böröndöstül, nálunk töltötte az egész délutánt.
Azt mondta, este 10-re Ferihegyen kell lennie,
onnan indulnak AUTÓVAL!!! Angliába! Kérdem én!
- ki az az elmebeteg, aki Ferihegyről indul el autóval?
Na de végülis nekem teljesen mindegy,
de legalább akkor ne hazudjon valaki, amikor annak semmi értelme nincs,
a legkisebb előnye sem származik belőle.

Megérkezése után fel is hívott minket.
Az első reakcióm az volt: Fiam! - anyád gépét eltérítették!
Igen! - csak az lehetett, mert Belgiumból telefonált.
Hát abban a pár hónapban is történtek fura dolgok!
A Neo- mit tudom én milyen kártyákat nem győztem venni,
hogy a Fiam tudjon beszélni mintaanyánkal.
Minden beszélgetés vége sírás volt!
Az alapszövege ez volt: "drága gyöngyszemem,
kicsi cinegemadaram", meg hasonlók!
Teljesen kiborította a gyereket, szegény csak azt érezhette,
hogy nincs! És Te is tudod! - annál rosszabb nincs,
hogy valami nincs!

Képzelj el egy 7 éves Gyermeket!

Nos, nyeltem nagyokat, elhatároztam, ha már megvan az a ...
nem tiltom el tőle a Fiamat. - kár volt! - emlékszel! - én ...!

JA!! - a családi pótlékot sok-sok hónap után átírattam a nevemre....
húúúú, mit kaptam azért! El is mondta mire volt az a pénz szánva!
Én paraszt, nem?

Úgy 8 hónap múlva hazacsámpázott mitaanya, és így szólt hozzám:
Beadtam a válókeresetet.
ISMÉT OK!- így van ez rendjén gondoltam én ....!

Megjött a bírósági idézés.

Ez állt rajta: a férjem összeférhetetlen alkoholista, megfenyegetett,
nekem menekülnöm kellett, meg hasonló ocsmányságok, már elnézést.
A Gyermek elhelyezését én kérem, mint édesanyja, vagy valami ilyesmi.
Szerencséje, hogy akkor nem állt előttem!!!

Aztán jött a tárgyalás.
Én Pesten, ö Esztergomban. Hol adta be a válókeresetet mit gondolsz?
Naná, hogy Esztergomban!

Azonnal fogadtam egy ügyvédet, imádom Komárom megyét,
de inkább kirándulni járok oda, mint bíróságra!

Az ügyvéd nyomatékosan megkért, legyen egy komoly tanú,
aki bizonyítja, hogy összeférhetetlenek vagyunk, különben kettő
tárgyalás lesz.
Én ezt közöltem a mintaanyával, meg is ígérte,
hogy az Anyósom eljön tanúnak!
Ok!

Jött a nagy nap!

Biztos ami biztos alapon, megkértem egy barátomat
(16 éve dolgozunk együtt), jöjjön el tanúnak,
hátha a mintaanya nem hozza az Anyóst.

Na! Mi a tipped? Persze, hogy egyedül volt!

Tehát a válóper.

A bíróság előtt futottunk össze a mintaanyával.
Meglátva a csipet-csapatot, valami elképesztő képet vágott.

Én illedelmesen bemutattam az Ügyvédnénit, a barátomat ismerte
úgy 15 éve, így több dolgom nem volt.
Huzakodva bár, de mintaanyánk is bemutatkozott az Ügyvédnéninek.

A ceremónia után Megkérdeztem (bár tudtam a választ), hogy az
anyósom jön-e tanúnak.
Na akkor kitört a parasztgyalázat!
"Van akinek dolgozni is kell, ezt meg minek hoztad ide?"
mintaanyánk szájából hangzott el az Ügyvédnéni felé böködve.

Szegény köpni-nyelni nem tudott, csak nézett megdöbbenve,
mint egy csecsemő, amikor valami nagyon megijeszti.

Természetesen a segítségére siettem, ami gondolom tudod mit jelent!
-alpári viselkedésre, csak alpári módon lehet reagálni.

Ügyvédnéni nem győzött hálálkodni, hogy megvédtem.
Valahogy így írta le az esetet: "Én már sok helyen,
sokféle emberrel találkoztam, de ilyen gonosz gyűlöletet,
aljasságot még sehol nem tapasztaltam, senkitől,
pedig rengeteg életellenes peren is dolgozok! "

Nos, bejutottunk a tárgyalásra.

Na itt aztán jött az előadás, azonnal eljátszotta mintaanyánk
a Hattyúk tavát, de csak az iszap sikeredett belőle.

A Sokadik kisérletezés után (kicsit sírok, megalázom az apát,
hazudunk amit csak tudunk, ja! - Fenyegetett azért menekültem),

A Bírónő, látva a bizonyítékokat, búcsúlevél stb,
nyomatékosan rendre utasította, és meghozta az ítéletet.

Mi a tipped? Igen, szerencsére ezért is van kevés idõm!

A tárgyalás után eltűnt, mint szürke szamár a Ködben!
Nem jött be terv, a szégyen majd megette. - Gondolom én.

Eltelt néhány hét, és a mintaanya jelentkezett,
A jogos láthatást ki akarja használni címszóval.
Jelzem: egy már kimaradt!? Akkor valamiért nem akarta kihasználni!

Borzasztó időszak következett ezután.
Még ilyen gyűlöletet, undort és megvetést senki iránt
nem éreztem, mint amit mintaanyánk kihozott belőlem!

Tehát mintaanya eljött a Gyermekért,
kihasználva a bíróság ítéletét, mely így szólt:
A Gyermeket minden második hétvégén elviheti, kizárólag
a bejelentett lakóhelyére!
Időtartam: péntek18 h-tól vasárnap 17 h-ig.

Az iskolából alig értünk haza, mintaanya már sürgetett, hogy mennének.
Megkértem, hogyha már korábban mennek el,
tanuljon a Gyermekkel, mert hétfőn felelni fognak a szorzótáblából.
Megígérte.

Vasárnap este 8 után meg is érkeztek, mondván: kicsit elhúzódott az idő,
a Sanyi csak most ért rá elhozni minket. Sanyi a majdnem apósom.

Gondoltam egye fene, lesz ez még így se, nem szóltam semmit.
Kérdeztem tanultak-e, a válasz természetesen egyöntetű igen volt.

2 nap múlva a Fiam egy hatalmas karóval állított be matekból,
történetesen a hétfői feleletére kapta.

Amikor kérdőre vontam, csak ennyit mondott: "anya mondta,
hogy neked azt kell mondani, hogy tanultunk!"

Hát az a bizonyos dolog elöntötte az agyamat!
Fel is hívtam nyomban, de a válasz természetesen az volt,
hogy nem igaz, hogy a Fiúnak ezt mondta.
Kérdem én!!! - miért nem tudta a szorzótáblát?

De az együttélésünk alatt is mindig így volt!
Mindig mindenki mindenre rosszul emlékezett!
Ja! - tőlünk mindenki lopott, még a nagymama is, az após, a sógor,
a szomszéd gyerek, hol 20 ezer, hol 100 ezer,
mikor hogy jött az igény.
Érdekes! - már lassan öt éve egy büdös fillér nem tûnik el a családi kasszából!!!
Igen! - mióta megszabadultam a mintaanyától!
Mintaanyánk következő intelligens húzása:

Minden 2.-3.-4. héten jött a Gyermekért, ahogy a munkája engedte.
A Gyermeken látszott valami, amit nem tudtam megmagyarázni.
Valami olyan, ami nem stimmel.
Elkezdett hazudozni!

Amikor kérdőre vontam a válasz így szólt:
Anya is szokott neked hazudni, vele nem kiabáltál, velem miért kiabálsz?"

Nem tudom mit éreztem, de baromira nem volt jó érzés!
Aztán megpróbáltunk közös nevezőre jutni, megbeszélni mindent.
Szerencsére értelmesebb mint mintaanyánk!

Néhány hónap múlva, közeledvén a hétvége,
vártam mintaanya jelentkezését, hogy jön a Gyermekért
a megbeszélt második pénteken. Nem hívott, tök csönd a vonalon.
Péntek este felhívtam - volna, a telefon kikapcsolva.
Na gondoltam, majd szombat reggel! - telefon kikapcsolva.

Mivel konkrétan lebeszéltük, hogy ezentúl rendszeresen,
minden 2. pénteken elviszi a Gyermeket
(így is működött a dolog majd 2 hónapja),
a munkatársammal dolgozni indultunk volna.
Amikor már kitörtem, a Fiam így szólt hozzám:
"Apa! - az anya kiment külföldre, ha jól tudom Angliába."

Nos az a bizonyos megint elöntötte az agyamat!
Ismételten megkérte a Gyermeket, hogy nekem ne szóljon!
ÉRTED! - az a marha hagy várja, hogy őnagysága odacsámpázik
a Gyerekért, mi közöm egyáltalán valamihez is nem?!
Ilyen bunkót a FÖLD nem hord még egyet a hátán, az tuti!!!
Kicsit megint elragadtattam magam, bocs!

Ezek után úgy döntöttem, felszólítom mintaanyát,
hogy így 2 év elteltével, valamilyen formában támogassa a Fiát.

Meg is egyeztünk, hogy havi 15.000 Ft-ot eljuttat minden hónapban,
de csak postán tudja küldeni a nagynénjének,
Õ meg majd átutalja nekem az összeget.
Mi a tipped? - megkaptam?

Úgy fél év elteltével kezdtem reklamálni, hogy nem ebben egyeztünk meg!
Jött is a magyarázat azonnal! - "én küldtem minden hónapban!"

És képzeld el! - õ küldte a pénzt, de a nagynéni, akinek mellesleg
jól menő kisállatkereskedése van, nem küldte el nekem, hanem
egyszerűen benyelte azt a rengeteg pénzt,
amit mintaanya küldött a Fiának! - mondta mintaanya!

NA DE ILYET?! (szegény Nagynéni!)

Így mit volt mit tenni, megegyeztünk,
hogy a mi címünkre küldi a pénzt.
Simán ment minden, 2-3 havonta jött is a pénz,
persze mindig csak egy havi! De legalább az megvolt.

És most elmesélem Neked, a Fiam látogatását Angliában!

2008 nyár:

Az élete egyik legnagyobb élményéről is sírva kellett haza jönnie,
mert megint akcióba lendült a mintaanya.

Tehát, a Fiam elrepült Angliába, mintaanyához.

Örültem mint majom a farkának,
minden rendben, a Gyerek világot lát, új élmény,
új Emberek, egy nagy pihenés sok élménnyel vegyítve, SZUPER!

Egy hét múlva boldogan mentem a Fiamért a reptérre,
egy élményekben gazdag, boldog Gyermekért indultam!

Anyósom volt a Fiam kísérője, Őt kitettük a metrómegállónál,
ahonnan folytatta az útját hazafelé.

Mi sem természetesebb, elkezdtem érdeklődni a Fiamtól,
hogy mi történt, milyen volt,
hogy érezte magát Angliában, merre járt stb.

Valami furcsa, megfoghatatlan érzés kerített a hatalmába,
ahogy a mondatokat próbáltam kiszedni a Kiscsávóból.
NEM STIMMELT VALAMI!

Nos, úgy 1 órán belül kiderült a probléma lényege.

Kiderült, megint én vagyok a szemét!
Õ, a mintaanya, szegény pára, nagyon nehéz körülmények között él,
nagyon megterhelő neki azt a 15.000 Ft-ot elküldeni havonta
a Gyermek támogatására (ami egyébként 2-3 havonta történik!!!),
és õ haza is jönne, de én nem engedem meg!

ÉRTED!-én vagyok megint a rossz!

Hozzáteszem! - Fél évig egy büdös petákot nem küldött
a húsvéti zsebpénzen kívül, de nem is kértem,
mivel a Gyermeket ki akarta vinni Angliába!
Gondoltam, inkább a Fiamra költse, minél többet lásson Angliából.



Étteremben, de még büfénél sem jártak,
csak az otthon gyártott szendvicset fogyasztották a parkban,
mert mitaanyánk nehéz körülmények között él.

A Fiam sírt, miért nem engedem haza az anyját!
M....... sz........ k.....!

Ilyen jellemtelen nem lehet valaki szerintem.
Ezek után nem tudnék a tükörbe nézni, az garantált!

A szívem majd megszakadt, hogy egy csodálatos
kirándulás vége egy ilyen mocskos, aljas hozzáállástól
kell tönkremenjen, rossz szájízzel kell végződjön!

A további támogatás természetesen szünetelt,
biztosan nagyon leterhelték a Fiam látogatásának a költségei.
Legközelebb karácsonyra küldött őnagysága 50 Fontot,
bizonyára temérdek ajándékra szánta azt a 15.000 Ft-ot!

És jött 2009.

Egészen Nőnapig síri csend a vonalon.

Márciusban megcsörren a telefon,
mintaanya bejelenti, hogy Magyarországon van.

Megbeszéltük, hogy eljön meglátogatni a Gyermeket,
valamint el is vinné egy hétvégére
Esztergom-Kertvárosba a Nagymamához.

Nos mintaanya megérkezett, képzeld, 2 szatyor ajándékkal.
Egy szatyor édesség, egy szatyor ruha.

A ruhákat fel is próbáltattuk a Fiammal, de az eredmény elkeserítő volt.
5 nadrágból egy volt jó méretben, de az is nőire sikeredett,
a pólókból és pulóverekből pedig kettõ volt használható méretű.
Szerencsére a csoki még nem volt romlott!

Azért itt meg kell jegyeznem, néhány ajándékot postán is küldött
mintaanyánk a Fiamnak.

Küldött egy W200 telefont, természetesen Angol töltővel,
nos ezt a töltõt a Magyar konnektorba lehetetlen bedugni!

Küldött néhány melegítőnadrágot, felső rész egyikhez sem volt.
Amikor megkérdeztem miért van ez, a válasz így szólt:
"nem egy helyen vannak kitéve a boltban."
Micsoda megterhelés lehet egy melegítőt összeszedni!

Küldött pólókat, gyönyörű feliratokkal és képekkel.
Halálfej, rock zenekarok legelvetemültebb ábrázolásai,
az Angol szöveget lefordítva a feliratok: Hülye vagy, stb.
A Gyermek kéttannyelvű keresztény iskolába jár,
így jobbnak láttam, ha ezek a ruhadarabok a szekrényben maradnak!

Küldött 2 futball mezt,
kb 100 tollat és ugyanennyi ceruzát,
na és minden alkalommal egy szatyor csokit.

Nos, készülődtünk.
Mintaanyának megcsörrent a telefonja.
A beszélgetés: "mindjárt indulunk anyu,
egy órán belül Kertvárosban vagyunk,
a Zsoltika pörköltöt kér ebédre, légyszíves csináld meg!
Zsolt siess légyszíves, mert a mama már nagyon vár minket!"
Ezzel elmentek.

Ismételten le kellett döbbennem, hogy lehet ilyen mocskos valaki!

Hogy miért?

Vasárnap megérkeztek.

A fiam különböző kis kütyüket szedegetett elő a táskájából,
képeslap, emléktárgyak stb., és képzeld el,
ez mind szegedi emléktárgy volt.

Én néztem bambán, mert Te még nem tudod,
de mintaanyánk szeretője szegedi.

Mintaanyánk távozása után megkérdeztem a Fiamat,
hol is jártak tulajdonképpen.

Elmondta! - amint elmentek tőlünk, mintaanyánk szeretőjét felvették
az Euro-park melletti benzinkútnál, ugyanis ott lapított,
aztán egyenesen mentek Szegedre.

A Fiamnak ismételten bemutatta mi is az a becsület,
az apját hogyan kell totálisan palira venni, hülyének nézni!
 - ugye milyen aranyos!
Lényeg a példamutatás, ettől lesz talpraesett felnőtt a Gyerekből!

Aztán megint síri csend, havi 1-2 telefonon
és 2x 50 Font postázásán kívül semmi nem történt.
9 hónap alatt 30.000 Ft, kimagasló teljesítmény nem?
Bizonyára kiszámolta, hogy ez bőven elég a gyermeknek.

Mintaanya névnapi köszöntője

Április 10. Zsoltnap!

Mintaanyánk ismét kitett magáért!

Egy teljes üzenetet küldött a Gyermeknek az IWIW-en,
Valószínűleg nagyon elfoglalt lehetett, a nehéz körülményekre
tekintettel pedig ajándékra sem futotta.

Már 2009 szeptember környékén megelégeltem a dolgot,
gondoltam mostmár megkérdezem mi van a megbeszélt támogatással.

Mindezt email formájában intéztem - szerencsére!
Ha nem így történt volna, szerintem Te sem hinnéd el
mi is történt tulajdonképpen.

A következõ bejegyzésben olvashatóak a levelek,
egy-egy rövid megjegyzéssel.

Jó olvasgatást kívánok!

Amennyiben a leírtakat nem hiszed el, - nem csodálkoznék,
átküldöm a levelezést a levelezőprogramomból az email címedre,
azt nem lehet hamisítani!
Csak, de csakis azért fűzöm hozzá mindezt, mert mintaanyánkat ismerve,
bizonyára meg leszek gyanúsítva a hamisítás és hazugság tényével!!!

Akkor "lássuk a medvét"!  A levelezés: Katt ide